Windows Portal

Hogyan őrizzük meg Windowsunk egészségét

• 2005-10-17 19:30

A köztudatban az a gondolat él, hogy Windowst telepíteni és használni egyszerű és ez nagy vonalakban igaz is. A Windows XP telepítője minden korábbi verziónál egyszerűbb lett, néhány alapinformáció megadására van csak szükség, és a rendszer minden másról gondoskodik, tulajdonképpen egy átlagfelhasználó is könnyedén boldogul vele. Egy alapbeállításokkal telepített Windows XP a lehető legoptimálisabb teljesítményre van hangolva, de ha vesszük a fáradtságot és kicsit beleássuk magunkat a rendszerbe, akár ennél is többet hozhatunk ki belőle.

A Windows XP telepítő szimulátor azoknak nyújthat segítséget, akik még sose foglalkoztak Windows telepítéssel, de szeretnék tudni, hogyan kell elvégezni a műveleteket.

Az következőkben leírt tippek, módszerek megkönnyíthetjük a későbbi hibaelhárítással és karbantartással kapcsolatos műveletek elvégzését, összességében pedig egy stabilabb, hosszúéletű rendszert varázsolhatunk számítógépünkre.


Particionálás és a speciális mappák áthelyezése


A jobb teljesítmény érdekében készíthetünk külön partíciót a lapozófájlnak, az ideiglenes állományoknak, a programoknak és a dokumentumaink tárolására szánt mappáknak is. Ehhez annyit kell tennünk, hogy a telepítéskor ne a merevlemez maximális méretét adjuk meg a Windows számára, hanem egy körülbelül 10GB-os részt (vagy igény szerint többet). A rendszer telepítése előtt hozzunk létre egy 2-5GB méretű partíciót, majd a lapozófájl konfigurálásáról szóló részben leírtak szerint konfiguráljuk át a lapozófájlt, hogy az újonan létrehozott részen legyen. A virtuális memóriát lehetőség szerint a leggyorsabb eszközre helyezzük. Lehetőségünk van a lapozófájlt a merevlemez első partíciójára helyezni, ehhez azonban kicsit trükköznünk kell, még a rendszer telepítése előtt. A részletekhez lásd az alábbi cikket.

Készíthetünk külön partíciót dokumentumaink számára is, hogy azokat egy esetleges rendszer-újratelepítéskor ne kelljen lementenünk, majd visszamásolnunk, valamint, hogy a nagy adatmozgások miatt ne töredezzen a rendszerpartíció tartalma. A "Dokumentumok" mappa könnyedén átirányítható egy másik helyre, ehhez kattintsunk a jobb gombbal a Dokumentumok ikonra, majd a Tulajdonságok parancsot választva tallózzuk ki a mappa új helyét. Ezután a Windows (kérdés után) áthelyezi a mappa tartalmát.




























Ugyanígy a "TEMP" (ideiglenes fájlok) és a "Temporary Internet Files" (internetböngésző gyorsítótárjához használt, ideiglenesen letöltött fájlok) környezeti változókat is átirányíthatjuk a lapozófájl partíciójára, ott senkit nem zavar, ha egy idő után tele lesz "szeméttel", legfeljebb időnként töröljük a tartalmát.





Az internet-gyorsítótár beállításait az Internet Explorer "Eszközök" menüjének "Internetbeállítások" menüpontja alatt érhetjük el, a környezeti változókat pedig a "Rendszertulajdonságok" ablak "Speciális" fülén állíthatjuk be.. Mint a fenti képen is látszik, érdemes az internet-gyorsítótár méretét kisebbre állítani (25-50 MB), így hosszú idő elteltével sem növekszik meg a mappa elérési ideje, azaz nem lassul a böngésző működése.




A lapozófájl konfigurálása

Széles körben elterjedt az a (tév)hit, hogy nagy mennyiségű fizikai memóriával rendelkező gépeken gond nélkül le lehet tiltani a lapozófájlt, hiszen a memória sokkal gyorsabban írható és olvasható, mint a merevlemez, a Windows pedig "úgyis" használja a virtuális memóriát, ha kell ha nem.

Az állítás annyiban igaz, hogy a memória gyorsabb, mint a merevlemez. Lapozófájlra viszont szinte bármikor szükség lehet. Ha pontosan akarunk fogalmazni, rendelkezésre álló fizikai memóriára lehet bármikor szükség, ez azonban magával hozza a lapozófájl szükségességét. Miért? A Windows mindig megpróbál a lehető legtakarékosabban bánni a memóriával, mert ki tudja, mikor jön egy alkalmazás, aminek hirtelen sok szabad memóriára lesz szüksége az induláshoz. Éppen ezért a Windows amit csak lehet kilapoz, hogy minél több memóriát tartson "készenlétben". Egyetlen esetben tilthatjuk le nyugodt szívvel a lapozófájlt, ha a rendszerben bőven van fizikai memória (1GB vagy több), és biztosak vagyunk benne, hogy soha nem fogunk olyan programot futtatni, mely esetleg kifut ebből a mennyiségből. A mai erőforrásigényes programokkal szerzett tapasztalatok azonban azt támasztják alá, hogy lapozófájlra bizony bármikor szükség lehet. Akkor hogyan is konfiguráljuk a legjobb teljesítményre lapozófájlunkat?

Ha megoldható, a legjobb megoldás, hogy eleve külön partíciót szenteltünk erre a célra, vagy külön lemezegységen foglal helyet a virtuális memória. Ezután ki kell számítanunk, körülbelül mekkora lapozófájlra lehet szüksége rendszerünknek. Ez egy általánosan elfogadott "szabály" szerint a fizikai memória másfél-kétszerese. A lapozófájl fix mérete azzal az előnnyel jár, hogy a Windows nem változtatja dinamikusan a méretét, ezáltal nem töredezik, nem lassítja az elérés sebességét. Érdemes megjegyezni, hogy a dinamikusan kezelt lapozófájl mérete is "állandó", a Windows csak akkor növeli meg azt, ha már nem tud több adatot kilapozni, ezt a rendszer egy tálcáról felugró üzenettel is jelzi.

A lapozófájl konfigurációs lapjához kicsit kacifántos az út: "Vezérlőpult-Teljesítmény-Rendszer", majd a felbukkanó ablakban kattintsunk a "Speciális" fülre, itt a "Teljesítmény" résznél a "Beállítások" gombra, majd az ezután felbukkanó ablakban szintén a "Speciális" fülön található "Virtuális memória-Módosítás" gombra. A kívánt értékek megadása után nyomjuk meg a "Beállítás" gombot, majd az OK gombok használatával hagyjuk el a párbeszédpaneleket. A rendszert ezután újra kell indítani.


Ne kapcsoljuk ki a Windows önkarbantartó szolgáltatásait!

Sok felhasználó úgy gondolja, a Windows tele van fölösleges, a merevlemezt állandóan "kerregtető", a rendszert terhelő szolgáltatással, mely csak lassítja a működést. Ez nem így van, a Windows XP kifejezetten önkarbantartó működésű, erre szolgál a háttérben működő, a merevlemezt üresjáratban türedezettségmentesítő, és az alkalmazások betöltését optimalizáló Prefetch szolgáltatás, a Rendszervisszaállítás, valamint az Automatikus frissítések is. Ha ezeket a szolgáltatásokat futni hagyjuk, a rendszer képes magát alapszinten rendben tartani. A Prefetch szolgáltatásról már korábban írtunk. A Rendszervisszaállítást igény szerint állíthatjuk be, ha netán kevés lemezterület áll rendelkezésünkre; a Rendszertulajdonságok ablakban a "Rendszer visszaállítása" fülön tudjuk szabályozi a visszaállításra szánt lemezterület méretét. Ajánlott legalább 1GB, vagy 10% terület fenntartása. Mindhárom szolgáltatás működéséhez szükség van a Feladatütemező szolgáltatás futására.


Fölösleges összetevők eltávolítása

A Windows XP telepítője szinte semmilyen információt nem kér tőlünk, hogy mely komponenseket kívánjuk feltelepíteni, így a rendszerre számos olyan alkalmazás kerül, melyekre talán sose lesz szükségünk. Ezeket alapértelmezésként nem tudjuk eltávolítani a Vezérlőpult "Programok eltávolítása" menüpont alól, mert rejtettek. Ilyenek a WordPad, Paint, Számológép, vagy akár a Windows Messenger.

Ezen programok eltávolításának lehetőségéhez végezzük el az alábbi műveleteket:

Keressük ki a "C:\WINDOWS\Inf\sysoc.inf" fájlt, majd nyissuk meg szerkesztésre a Jegyzettömbbel. A "Szerkesztés" menü "Csere" parancsát kiválasztva cseréljük le a fájlban található ",hide," karaktersorozatot ",," -re, azaz tüntessük el az összes elrejtésre utasító bejegyzést. Például:


Mentsük el a fájlt, majd navigáljunk a Vezérlőpult "Programok telepítése és törlése" párbeszédpanelhez. Itt nyomjuk meg a "Windows összetevők hozzáadása vagy eltávolítása" gombot. A listában most már megjelennek a fent említett összetevők is, melyeket igény szerint eltávolíthatunk.



Fölösleges szolgáltatások letiltása

Alapértelmezésként jópár olyan szolgáltatás fut, melyre sosem lesz szükségünk, és így akár fölösleges biztonsági kockázatot is jelenthet. A szolgáltatások listájához a "Vezérlőpult - Teljesítmény - Felügyeleti eszközök - Szolgáltatások" útvonalon, vagy a Start menü Futtatás ablakába a "services.msc" parancsot beírva juthatunk el.

A szolgáltatások indítási módjai

A szolgáltatások indítási módja három értéket vehet fel: automatikus, kézi, letiltva. Az automatikusan induló szolgáltatások minden rendszerinduláskor betöltődnek. A kézi indításúak csak akkor, ha szükség van rájuk, vagy a felhasználó manuálisan indítja el őket. A tiltott szolgáltatások sosem indulnak el.

Függőségek

Bizonyos szolgáltatások más szolgáltatásoktól függenek, azaz megkövetelik, hogy azok fussanak. Ha egy szolgáltatás tiltott, a tőle függő szolgáltatások nem indulhatnak el. Ilyen például a Távoli eljáráshívás (RPC), melytől számos kritikus fontosságú egyéb szolgáltatás függ. Az egyes szolgáltatások függőségeit a szolgáltatás tulajdonságlapján a "Függőségek" fülön tekinthetjük meg.

A szolgáltatások listáján végighaladva, figyelmesen elolvasva azok meghatározását, letilthatunk pár olyan komponenst, melyekre valószínűleg nem lesz szükségünk a jövőben. Azonban ne feledjük, ha a későbbiekben valamilyen hibába ütközünk, például új internetkapcsolat vagy hardverelem telepítésekor, elsőként a letiltott szolgáltatásokat nézzük át, hátha valamelyik szükséges a művelethez. Nincs általánosságban felállítható szabály, hogy melyek ezek a letiltható szolgáltatások, minden felhasználónak magának kell eldöntenie, melyekre nincs szüksége. Azon szolgáltatásokat, melyek automatikus indításra vannak konfigurálva, általában nem ajánlott letiltani. Azon kézi indítású szolgáltatások, melyek pillanatnyilag nem futnak, nem biztos, hogy fölöslegesek. Tipikusan ilyen például a "Windows Installer", mely csak Windows Installert használó program telepítésekor fut. A Universal Plug&Play, Telnet, Szünetmentes tápegység, Üzenetkezelő, vagy az SSDP keresőszolgáltatás például a legtöbb rendszeren fölöslegesen fut, így ezek többnyire gond nélkül letilthatók.


Használjunk minimális mennyiségű programot!

Minél kevesebb programot használunk, annál kievesebb bejegyzés kerül a registrybe, a programok esetlegesen automatikusan induló összetevői is  annál kevésbé terhelik rendszerünket. A telepítés előtt összegezzük, mire szeretnénk használni a gépet és csak a szükséges programokat telepítsük fel, továbbá törekedjünk arra is, hogy csak a szükséges komponenseket telepítsük. (pl. Microsoft Office csomag)

A következő tanácsommal nyilván sokan vitatkoznának, mindazonáltal javaslom, hogy  használjunk amiből csak lehet Microsoft terméket. Természetesen nem reklámnak szántam az iménti tippet, egyszerűen arról van szó, hogy a "házon belül" készült szoftverek valószínűleg jobban illeszkednek a Windows rendszerbe, azok behatóbban lettek tesztelve, így zökkenőmentesebben is fognak futni. Természetesen akadhatnak esetek, amikor ennek éppen az ellenkezője igaz, rengeteg nagyszerűen megírt, független, harmadik féltől származó program létezik, így a fenti állítás legyen inkább személyes tapasztalatom, mint jótanács. Hogy néhány példával is éljek: otthoni, általános használatra megfelelő védelmet nyújt a Windows beépített tűzfala, az alapszolgáltatások igénybevételéhez fölösleges egy külön tűzfalat ráerőltetni a rendszerre. Fölösleges továbbá külön programot telepíteni mp3-fájlok lejászásához, videófilmek megtekintéséhez, zenei CD-k bemásolásához (rippeléshez) és zenei CD-k írásához, ha mindezen feladatokat képes elvégezni egyetlen szoftver is, például a Windows Media Player 10-es verziója.

A kevesebb program használatából egyenesen következik a kevesebb uninstall, ezzel kevesebb "szemetet" hagyunk a regisztrációs adatbázisban is.


Nem mindig a legújabb a legjobb.

Ne frissítsünk eszközmeghajtót, valahányszor megjelenik egy új verzió, hacsak valóban nincs rá szükség, tegyük fel, fennáll egy probléma, melyet az új verzió bizonyítottan kiküszöböl. Egyrészt nem biztos, hogy az új driverben nincsenek még fel nem fedezett hibák, másrészt "ami működik, azt nem érdemes piszkálni." Még néhány plusz fps reményében sem biztos.


Rendszeresen tartsuk karban a rendszert, használjunk védelmi szoftvereket!

Rendes időközönként (például havonta) futtassuk le a Lemeztöredezettség-mentesítőt minden meghajtóra, ellenőrizzük a merevlemezek fájlrendszerét a "chkdsk /F x:" parancsot kiadva (ahol x: az ellenőrizendő meghajtó betűjele), valamint végezzünk gyakori vírus- és spware-keresést a teljes rendszeren, és mindig telepítsük fel a havi rendszerességgel megjelenő Microsoft biztonsági frissítéseket. Ne higgyünk a különféle registry-pucolóknak, "rendszerkarbantartónak", legtöbbjük a "fölösleges szemét" kipucolását, ezzel a rendszer gyorsulását ígérik, de sok esetben olyan fontos információkat is törölnek, melyek hiánya a későbbiekben gondot okozhat. Ha végképp nem tudunk lemondani a registry-pucolásról, válasszuk a Microsoft RegCleanert, mely egy hivatalosan ugyan nem támogatott eszköz, de utalva a korábban írtakra, legalább "házon belüli" termék és a törölt kulcsokról készít egy biztonsági másolatot, melyet két kattintással visszaállíthatunk probléma esetén.


Ne használjuk rendszergazdaként a gépet!

Ha mindennapi munkánk során rendszergazda jogosultsággal használjuk a gépet, az azzal a biztonsági kockázattal jár, hogy ha egy vírus, spyware, vagy egyéb kártevő átjut a tűzfalon vagy az antivíruson, esetleg véletlenül megnyitott e-mail csatolásként, rögtön adminisztrátori jogkört kap ő maga is, ezzel teljesen kiszolgáltatottá téve az egész rendszert. Hozzunk létre egy "Felhasználó" vagy "Kiemelt felhasználó" jogú fiókot és, amikor csak lehet ezzel a fiókkal lépjünk be a Windowsba. Rendszergazdaként csak akkor tevékenykedjünk, amikor azt a művelet elvégzése megköveteli. Nem minden esetben kell átjelentkezni a rendszergazda fiókba, a programok, úgynevezett másodlagos bejelentkezésen keresztül, a korlátozott fiókból is indíthatók rendszergazda jogosultsággal. Ehhez kattintsunk a jobb gombbal a futtatandó fájlon, majd válasszuk a "Futtatás mint..." parancsot és jelentkezzünk be a rendszergazda hitelesítő adataival.


Mit rejt a Windows mappa?

Természetesen nem kívánunk kitérni a Windows mappa által tárolt összes mappára és fájlra, csupán néhány "gyanúsan" sok helyet foglaló és "fölöslegesnek" tűnő elemet veszünk szemügyre.

A könyvtárba belépve elsőként (amennyiben a rejtett fájlok és mappák megjelenítése engedélyezve van) egy sor "$NtUninstallKB885835$" és hasonló nevű könyvtár ötlik a szemünkbe. Amikor egy javítófoltot, úgynevezett hotfix-et telepítünk, az lecserél bizonyos rendszerfájlokat, ezeknek a fájloknak a biztonsági másolatait és visszaállítási információit tárolja ezekben a mappákban a Windows. Ha a későbbiekben nem kívánjuk eltávolítani ezeket a javítófoltokat, törölhetjük a könyvtárakat (kivéve a "$hf_mig$" nevűt!), így helyet szabadíthatunk fel. Hogy teljes legyen a kép, távolítsuk el a rendszerleíró-adatbázisból is a bejegyzéseket, így a Programok eltávolítása listából is eltűnnek ezek a frissítések. Az alábbi kulcs alatt töröljük a megfelelő "KBxxxxxx" nevű kulcsokat:


Miért nem törölhetjük a "$hf_mig$" mappát? Ha egy javítás a rendszerben lévőnél újabb verziójú fájlt telepít, azt ebbe a mappába is elteszi, hogy egy később telepített, de az előzőnél esetleg régebbi verziójú fájlt tartalmazó folt ne írhassa felül az aktuálisan legújabb verziót. Így ezt a mappát tulajdonképpen verziókövetésre használja a Windows, ha törölnénk, összekuszálódna a fájlok verziója, ami hibás működéshez vezethet.

A "C:\WINDOWS\Installer" mappa tárolja a feltelepített (Windows Installert használó) programok telepítőkészletének azon részét, mely az alkalmazás frissítéséhez, vagy eltávolításához szükségesek. Ha ezeket a mappákat töröljük, a programok frissítéskor vagy eltávolításkor bekérhetik az eredeti médiát, ami kellemetlenséget okozhat, ha épp nincs kéznél a lemez, amiről telepítve lettek.

A "C:\WINDOWS\Repair" könyvtár nem foglal sok helyet, de érdemes egy szó erejéig megemlíteni. A rendszer itt tárolja többek közt az registry alapállapotát rögzítő fájlokat (system, software, és default user ágak), valamint az  "autoexec.nt" és a "config.nt" régebbi, DOS-os programok környezetének konfigurálásához használt fájlok eredeti példányát. Ha ezek valamiért az eredeti helyükön megsérülnek, innen bármikor visszamásolhatók.

A "C:\WINDOWS\SoftwareDistribution" mappa esetenként többszáz megabájtot is kitehet. Ebben a mappában tárolódnak a Windows Update/Microsoft Update frissítőszolgáltatások által már letöltött, de még nem telepített állományok. Amint a frissítések települnek, a fájlok törlődnek erről a helyről. Ha a Windows Update, vagy az Automatikus frissítések szolgáltatás használata problémákba ütközik, hibakeresés céljából, a Windowst csökkentett módban indítva törölhetjük a mappát. A Windows Update honlap következő meglátogatásakor újra létrejön, és valószínűleg újra kell telepítenünk a frissítést végző ActiveX vezérlőt.

A "C:\WINDOWS\Temp" könyvtár az ideiglenes fájlok tárolója, ha az előzőekben áthelyeztük mostanra üresnek kell lennie. Ugyan általában csak "szemetet" tartalmaz, nem minden esetben ajánlott kézzel törölni a tartalmát. Előfordulhat ugyanis, hogy egy alkalmazás feltelepítése és a rendszer újraindítása után a program még dolgozna az ebben a könyvtárban "felejtett" állományaival. Egy friss újraindítás után általában törölhető a tartalma.


Kövessük figyelemmel a rendszer működését!

Elképzelhető, hogy ugyan látszólag rendben működik a gépünk, a háttérben mégis olyan hibák fordulnak elő, melyekről közvetlenül nem kapunk értesítést, azonban bizonyos esetekben más, komolyabb problémák okozói lehetnek, melyekre nem is gondolunk. Ha úgy gondoljuk, valami probléma lehet a Windows-zal, tekintsük meg az eseménynaplót. A napló átnézése rendes működés során is ajánlott legalább hetente egy alkalommal, hogy megbizonyosodjunk, minden rendben működik-e. Az eseménynaplót a Vezérlőpult "Teljesítmény" - "Felügyeleti eszközök" menüpontja alatt találhatjuk, illetve elindíthatjuk az "eventvwr.msc" parancsot a Start menü Futtatás mezőjébe írva.




A hibák elhárításához segítséget kaphatunk a http://support.microsoft.com terméktámogatási oldalon a keresőbe a hiba kulcsszavaira, illetve az Eseményazonosítóra rákeresve.

Egy másik eszköz a számítógép működésének megfigyeléséhez a Feladatkezelő. Ez az eszköz a Ctrl+Alt+Del billentyűk együttes lenyomásával érhető el. A Feladatkezelőből figyelemmel kísérhetjük a futó folyamatokat, az azok által használt rendszererőforrásokat, valamint innen állíthatjuk le a "lefagyott" alkalmazásokat. Figyelem! Nem minden alkalmazás fagyott le, melynek neve mellett a "Nem válaszol" címke szerepel. Ez csupán annyit jelent, hogy a program a megadott időn belül nem ellenőrizte a várakozási sorát, így a Windowsnak nincs róla tudomása, hogy a program éppen mit csinál, csak nagyon elfoglalt, vagy valóban lefagyott (végtelen ciklusba került). Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a program lefagyott, várjunk pár percet, elképzelhető, hogy komoly számítást végez, majd amint végzett, ismét válaszkész lesz.




Küldjünk hibajelentéseket!

Amikor egy program szabálytalan műveletet végez, például olyan memóriaterületre próbál írni, melyet a Windows más alkalmazások, vagy a rendszer számára fenntart, egy hibaüzenet kíséretében leáll, azaz a Windows megszakítja a futását. Ekkor egy úgynevezett "Hibajelentés" ablak jelenik meg, mely nagy segítség lehet a program, valamint a Windows operációs rendszer fejlesztőinek. Ha elküldjük a jelentést, az üzenetben szerepelni fog a hibát generáló alkalmazás neve, verziószáma, valamint a Windows rendszer néhány alapvető paramétere. Az üzenet nem tartalmaz semmiféle személyes, vagy olyan információt, mely alapján a felhasználó, vagy a számítógép bármilyen módon beazonosítható lenne, azonban a fejlesztőknek fontos információkat tartalmaznak a hiba körülményeiről, és segítenek annak kijavításában. Ha már ismert hibával állunk szemben, megjelenhet az "Online Crash Analyzis" ablak, melyben a hiba elhárítására vonatkozó információkat találhatunk.




Telepítsük a javítókonzolt!

A Windows XP telepítő CD-jéről indítva a számítógépet rendelkezésünkre áll az úgynevezett javítókonzol, ami egy parancssoros, csökkentett funkcionalítású, hibaelhárításra szánt felület. Innen csak bizonyos parancsok érhetők el, ezek listájához írjuk be a "help" parancsot.

Ha nincs kéznél a telepítő CD, akkor is használhatjuk a javítókonzolt, ehhez azonban először fel kell telepítenünk. Helyezzük be a telepítő CD-t, és adjuk ki az "x:\i386\winnt.exe /cmdcons" parancsot. (ahol x: a CD-ROM meghajtó betűjele) Ezután az indítómenüben megjelenik a Windows javítókonzol is.



Ha ezeket a "szabályokat" vagy inkább tanácsokat megfogadjuk, nagyobb eséllyünk van rá, hogy Windows rendszerünk sokáig gyors és hibamentes lesz.